Bemutatkozás

Kalocsán, 1975. január 10-én születtem, /édesanyám Bagó Lászlóné Sárai Rózsa (1943- ), és édesapám Bagó László (1941- )/ második gyermekeként. László nevezetű bátyám 1967-től volt velünk, 2006 szeptember 14.-ei tragikus haláláig. Az ő leányait, dr. Bagó B. ügyészt és Bagó A. vállalati közgazdászt a mai napig a „megörökölt” gyermekemnek tekintem.

Az alsómégyi “pota” gyökerű Bagó név a kalocsaiak számára nem ismeretlen, hiszen (Gyűrű) Bagó Orbán nagyapám, feleségével (Dusnak) Greksa Máriával együtt Kalocsa Város és a környék jónevű úri-szabója volt egészen a Homokmégyre történő kitelepítésükig. Elmagyarosodott török és bácskai bunyevác családok sarjai vagyunk tehát. Édesapám öccse, Bagó István Kalocsa egyik volt anyakönyvvezetője, keresztanyám a kalocsai könyvtár volt Magdi nénije, unokatestvéreim (Bagó Balázs és Bagó Kata) pedig – hozzám hasonlóan – a helyi néptánccsoport, és Kalocsa megbecsült tagjai. Édesapám mérlegképes könyvelőként egyetlen munkahelyen, a volt Kalocsai Állami Gazdaságban dolgozott 1996-os rokkant-nyugdíjazásáig. Kérlelhetetlen becsületessége és szigorúsága közismert.

Anyai ágról Strohmeier Mihály cikói csendőrtiszt és az öregtényi (Mutyela) Romsics Mária révén sváb és pota/bunyevác vér is csorog az ereimben. Édesanyám a család kommunista üldöztetése után a kalocsai Mezőterméknél kezdett kontírozó könyvelőként, majd az ún. Asztalos KTSZ után a Kárpitosok Kft. főkönyvelő-társtulajdonosa lett, és innen ment 2000-ben nyugdíjba.

A felmenőimhez hasonlóan én is ezer szállal kötődöm a szülővárosomhoz. A Martinovics utcába születtem, így a Vajas partján és az Érsekkert környékén telt a gyerekkorom.

Míg a bátyám az Ének-Zeneibe, én már a Belvárosi Általános Iskolába jártam ahol Kákonyi Lászlóné Zsuzsa néni, Tóth Feri bácsi, és Mácsai Ferencné Aranka néni osztályába járhattam. Innen egyenes út vezetett 1989-ben a Szent István Gimnáziumba ahol Szőke Imre Tanár Úr próbált belőlünk a német-angol osztályban embert faragni, Raffai Sanyi bácsi pedig a jogi karra való felkészülésemet segítette. A családból és innen a német nyelv felsőfokú szintű ismerete. Életem végéig hálás leszek mindannyiuknak ezekért a csodálatos évekért. A tanulás mellett a néptánc, a rajz, a sakk, a hittan és a KFC serdülő/ifi focicsapata is 12 évig az életem része volt.

Az 1993-as érettségi után a szegedi JATE-ÁJTK jogász szakára mentem, ahová a rendszerváltó évek közéleti forrongása és a fiatalos lelkesedés is vitt. Tanárom, csoport- vagy évfolyamtársam volt több ex és jelenlegi Miniszter, Államtitkár, Diplomata és Alkotmánybíró is. Évfolyamdolgozatom vidékfejlesztési témában az állami gazdaságok privatizációs kérdéseiből, szakdolgozatom pedig a politológia tanszéken területfejlesztésből írtam. Ezalatt az idő alatt az 1994-es választásokon már aktivista voltam, 1995-ben pedig  a Bokros-csomag/Tandíjtüntetés hatására Fidesz-tag lettem, majd 1998-tól annak az ifjúsági szervezetében, a Fidelitasban kezdtem el dolgozni. Itt szintén több korábbi és jelenlegi kormánytaggal, politikussal és egyéb, jelenleg is befolyásos emberrel alakult ki kollegiális, és baráti kapcsolatom is.

Munkahelyi tapasztalataim az 1998-as országgyűlési választások utáni nyártól vannak, amikor Tóth István kalocsai Ogy.Képviselő személyi titkáraként kezdtem el dolgozni, majd ősszel a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés tagja is lettem, ahol az Ügyrendi és Önkormányzati Bizottságban dolgoztam. A politikai munka mellett civilben először a Dr Miskolczi Bt.-ben voltam jogi előadó, majd Kecskeméten a Dr. Szigethy Ügyvédi Irodában ügyvédjelölt.

A munka mellett a tanulás kísérte továbbra is az életem. 1999-ben a Belügyminisztériumban titkos ügykezelői vizsgát tettem, majd a németországi Fritz Erler Akademie-n Önkormányzati politika továbbképzésen vettem részt.

2000-ben az ún. Centurio programmal 5 országban jártam, és két osztrák tartományi igazgatásban voltam közigazgatási gyakorlaton, majd a maastrichti European Institut of Public Administration-nél EU közigazgatási oklevelet szereztem.

2002-ben aztán Országgyűlési Képviselő lettem és az Alkotmányügyi Bizottságban, az Európai Integrációs Ügyek Bizottságában, és a Külügyi Bizottságban dolgoztam. Ismét bekerültem a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlésbe, ahol az Ügyrendi és Önkormányzati Bizottság társelnöke lettem. Szintén ebben az évben – akkoriban a Szent István út 17.-ben laktunk – Kalocsa Belvárosának a képviselőjévé is megválasztottak, itt a Jogi, Ügyrendi, Európai Uniós és Külkapcsolatok Bizottságában dolgoztam. Nagyon büszke vagyok például arra, hogy 2004 áprilisban adtuk be a teljes Nagyszeminárium felújítását, amit 2005 szeptemberére sikerült a Kormányon és a Parlamenten átvinni. Én személyesen írtam és jegyeztem azt a módosító indítványt a Parlamentben ami ezt, valamint a Kalocsa-Uszód-Benedek-Géder szennyvizet visszarakta a támogatott címzett és céltámogatásokba! 3.6 Mrd Ft! Emellett sz akkori foktői polgármesterrel karöltve mi találtuk ki például annak idején az új Duna-híd ötletének feltámasztását is, valamint ekkorra sikerült (2006) azt is kiharcolnunk, hogy törvényileg lett nemzetközi kereskedelmi repülőtérré fejleszthető kategóriájú pl. a kalocsai reptér.

2003-ban Washingtonban jártam tanulmányúton az International Visitor Program of the US Department of State kereteiben. Innen az angol nyelv felsőfokú szintű ismerete is.

Eközben 2003-2004 között 14 hónapig Brüsszelben és Strassbourgban is dolgoztam, először mint Európai Parlament Megfigyelő, majd Képviselő, a Jogi és Belső Piaci Bizottságban. 2004-2006 a NATO Parlamenti Közgyűlésének póttagja, és az EPP Bővítésért felelős munkacsoportjának tagja is lehettem.

Első feleségem a kalocsai (rokkantelepi és negyvenszállási) felmenőkkel bíró Deák Mónika volt, akivel 12 év udvarlás után 2003-tól voltunk házasok, és aki két csodálatos gyermekkel, 2006-ban Ádám Adriánnal, 2011-ben pedig Johanna Jázminnal ajándékozott meg.

2006 elején még a kalocsai országgyűlési és a polgármesteri munka is a terveim között szerepelt, de ebben az akkori MDF-es cselszövések és ármánykodások csúnyán megakadályoztak. Parlamenti jogi szakértőként dolgoztam tovább, és a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés egyik Alelnöke lettem, ahol a jogi, önkormányzati, ügyrendi, a kisebbségi és az EU-s és külkapcsolati ügyek voltak a munkaköröm. Munkámnak köszönhetően, 2008 tavaszán végre kiírta az illetékes regionális fejlesztési ügynökség a pályázatot, és a megyeházi kollégákkal, megyebeli és az ország legjobb szakembereivel elkészítettük, megnyertük és 2010 őszére megvalósítottuk az 560 millió Ft értékű pályázatunkat a hajósi érseki kastély felújítására. Emellett másodszor is megválasztott Kalocsa Belvárosa helyi képviselőnek, így a Jogi, Ügyrendi és Külkapcsolatok Bizottságnak lettem az Elnöke. Ebben a ciklusban a fiam megszületése után 2007-ben a Fő utcáról a Kertvárosba, a Jókai Mór utcába költöztünk. Miután minden pert megnyertem az MDF és a segítőik ellen, a tortúrámat egy könyvben írtam le Média Diktafon Fondorlat – Egy magánbeszélgetés utóélete címmel.

2010-2014 között Európai Parlamenti Képviselő lehettem ismét. A Kulturális és Oktatási Bizottságnak voltam a tagja, a Petíciós Bizottságnak a póttagja, és az EU-Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottságba delegált küldöttségnek a póttagja. 2012 óta tartottam ún. rendhagyó EU-órákat Budapesten és Szegeden, mint vendégelőadó. Büszke vagyok például arra, hogy a munkámnak is köszönhetően 2012 nyarán Uniós védettséget kapott a kalocsai paprika!

2012 környékére már beleláttam a politika legmagasabb szintjébe – és nem tetszett. Mivel 16 év alatt a közélet és a politikusok is sokat változtak, 2013 nyarán abbahagytam a pártpolitizálást, és bejelentettem, hogy 2014-ben visszatérek a civil életbe. Békében elváltam, és a Kalocsa-Brüsszel ingázásból Budapestre költöztem.

Munka mellett is folytattam a tanulást, így 2014-re a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen angol nyelvű Európa-jogi szakjogász másoddiplomát szereztem. A Benes-i dekrétumok, és a kisebbségek kitelepítéseinek jogi vetületei – családi érintettségből is – azóta is az érdeklődési köröm.

Egy rövid Ügyvédi Társulási kitérő után 2015 január elsejével alapítottam meg Budapesten a saját önálló üzletviteli tanácsadó cégem, ahol a mai napig ügyvezetőként tevékenykedem. Óriási piaci tapasztalatokat adott az ügyfelek stratégiáinak megvalósítása, annak támogatása, az Európai Uniós vonatkozású elemek végrehajtása, az üzletviteli tanácsadás. Hatóságokkal és államigazgatással kapcsolatos tanácsadás a feladatom, különböző beszerzések bonyolítása, kisvállalkozásfejlesztési tanácsadás, hitelügyletek, innováció menedzsment, a K+F+I és a KKV-fejlesztésekre összpontosító magánprojektek megtervezése, előkészítése, kezelése és végrehajtása. Kockázatitőke-befektetésekből, felvásárlásokból és egyéb befektetési ügyletekről is szereztem tapasztalatokat. Folyamatosan bővíteni kellett az ügyfelek nemzetközi partnerkapcsolatait az EU tagállamok fejlesztési egységeivel, a KKV-k érdekeit tömörítő szervezetekkel és szövetségekkel, továbbá az EU pénzügyi intézményeivel. Közvetlenül segítjük kisvállalkozóként a KKV-k hazai forrásbevonási tevékenységét, európai uniós finanszírozási programokhoz való csatlakozását; valamint tájékoztatást adunk az Európai Unió fejlesztéspolitikai elképzeléseiről, terveiről; az EU fejlesztési szereplőinek üzleti tevékenységéről, az ún. legjobb gyakorlatokról. Az Európai Unió fejlesztési alapjaival, különösen a Strukturális és Kohéziós Alapokkal kapcsolatos politikákat a mai napig monitoringozom.

Éppen ezért lettem – ismét a munka mellett – a gödöllői Egyetemen 2016-tól a Regionális Tudományok Doktori Iskola PhD-hallgatója, ahol 2018-ban eredményes komplex vizsgát tettem. Kutatási témám: Az endogén forrásokra alapozott fejlesztéspolitika gazdasági vizsgálata Kalocsa városában, területi-versenyképességi szempontokból, az EU2020-as stratégia tükrében. Több tudományos publikációm jelent meg, címzetes egyetemi docens lettem.

2018 év végén költöztem vissza Budapestről végérvényesen Kalocsára

Polgármester-jelöltként több okból indultam a 2019 őszi önkormányzati választáson. Egyrészt támogatóimmal együtt úgy gondoltuk, hogy szeretett városunk végre megérdemel egy szakértő és tapasztalt városvezetést. Másrészt elegünk volt a pártoskodásból, a nyílt vagy titkolt pártkatonákból, az álcivilekből, és az egymásra mutogatásból. Mi akartunk valódi-szakmai alapú összefogásból példát mutatni a megfáradt városi közéletnek.

Időközben itthon megismertem a dunaszentbenedeki származású Tóth Evelin fogtechnikus-dentálhigénikust, akivel 2022-ben házasodtunk össze, majd 2023-ban megszületett harmadik gyermekem, Larina Linett.  Ádám nagyfiam a kertvárosi Fényi Gyula Általános iskola után 2021 óta a paksi ESZI-be jár és szoftverfejlesztőnek tanul. Johanna „kisnagylányom” most szintén a Kertvárosiba jár, így mindennapos a kapcsolatunk. Klasszikus 21. századi ún. mozaik családunk tagjának tekintjük még 2020-óta Nadal nevű rettenthetetlen máltai selyem kiskutyánkat is.

A 2019-es Polgármester választáson alulmaradtam, de a Képviselő-testületbe bekerültem. Az idő pedig minket/engem igazolt.

Három szakirányú végzettség és 16 évi helyi, megyei, országos és Eu-s Képviselőség, majd 9 év kemény kisvállalkozói munka mellett ismét helyi képviselőként is dolgozom. Jó kalocsai lokálpatriótaként tudom, és továbbra is állítom, hogy nem a pártkapcsolatok vagy a pártszimpátia, hanem a munkahelyteremtés, az utak, járdák, közparkok állapota, az egészségügy és az oktatás az ami számít szeretett városunkban.

A Főtér körüli anomáliákat pedig – évek óta ezt mondom – továbbra is úgy látom, csak Mi tudjuk Önöknek megoldani!