Miért tart itt a város? – elveszik a pénzünket

Kedves Kalocsaiak!

Az előző részekben végigvettük a Városunk jövője szempontjából szerintem legfontosabb 2021-es körülményeket és történéseket, hogy ma 2023-ban, válaszolni tudjunk a címben feltett kérdésre.

2021 őszére – amikor még nyoma sem volt a brüsszeli szankcióknak – ugyanis már tudható volt, hogy

1)

• Paks II.-ben az OAH nem visszadobta az engedélykérelmet, hanem további hiánypótlást rendelt el.
• Hogy alapvető érdeke mindkét félnek, hogy a létesítmény még a hitelkeret finanszírozási időszakában üzembe lépjen, de ez még minimum 8-9 év. (Az erőműbővítés 10 milliárd eurós orosz hitelének törlesztését a szerződés újratárgyalása eredményeképpen nem 2026-ban, hanem majd csak 2031-ben kell elkezdeni.) Lopakodik tehát az erőmű tekintetében a csúszás, a csúszás, a csúszás… pedig ha biztosítják a szükséges erőforrásokat a projekthez, ennyi idő alatt meg kellene tudni azt szakszerűen építeni! ️

2)

• Hogy van pénz az országban, hiszen a Kormány 4,44 Mrd € (1700 milliárd Ft) hajlandó lett volna adni Ferihegyért (amit Gyurcsány privatizált 2 Mrd €-ért).
• A horrorisztikus vételár kifizetése egyébként egyáltalán nem lett volna megoldhatatlan feladvány, hiszen a MOL már a háború előtt is igen jó évet zárt, a 2021 januárinál 700 millió eurónál több, mintegy 1,2 milliárd € elkölthető pénze volt őszre!!!
• Tehát ebből a két ügyből is látszott hogy a pártokat és a vezetőiket csak a hatalom és az azzal járó anyagiak érdeklik, de a népet és a valóságot lesza…ják…

3)

• és az is látszott már a brüsszeli szankciók előtt, hogy 2022-ben is rövid pórázon tartja majd a kormány az önkormányzatokat. Továbbra is csak az iparűzési adó felét fizettetik meg pl. a vállalkozásokkal, csak hogy az elvárt minimálbéremelésért cserébe könnyítsenek a cégek terhein.
  (A hipa adja az önkormányzatok saját adóbevételeinek 80 százalékát, így számukra óriási érvágás ez. A kisebb önkormányzatokat a kormány egy automatikus mechanizmuson keresztül kompenzálja az elvonásért, a nagyobbakat eseti alapon, annak függvényében, hogy melyik mennyire szorul rá a pénzre – a kormány szerint. Vannak akik például egy fillért se kapnak, miközben a források szűkössége az ő működésüket, illetve jó működésüket is akadályozza: kevés pénzből csak kevesebb és rosszabb minőségű szolgáltatást képesek nyújtani, fejlesztésekre pedig gondolni se nagyon tudnak. És minél kevesebb a saját bevételük, annál kiszolgáltatottabbak a kormány kényének-kedvének.)

Az ilyen pártpolitikai döntések az önkormányzati feladatok és finanszírozás ismeretének teljes hiányáról tanúskodnak!
És a legfőbb baj ezzel az, hogy a helyhatósági vezetőket derült égből érkező villámcsapásként érte a bértárgyalás zárt ajtói mögül érkező információ.

A kormány ugyanis tavasszal tájékoztatta őket arról, milyen keretek közt tervezi kialakítani a 2022-es központi költségvetést – és ekkor a települési vezetők rákérdeztek, számíthatnak-e további forráselvonásokra, amire a válasz egyértelmű nem volt !

Egyszóval 2021 végére az önkormányzatokat felülről is kivéreztették, elfogytak a tartalékaik. Év végén persze látható pénz volt a számláikon, de ez nem szabadon elkölthető summa, hanem a következő hónapok működésének fedezete, illetve folyamatban lévő projektek pályázati forrása. Ezek az összegek tehát egyáltalán nem tartalékok.

(A megszorítások fejében kompenzálni kellene az önkormányzatokat, hiszen az elvont pénzek az ő saját bevételeik. Fel lehet vetni finanszírozásuk teljes átalakítását, akár a hipa megszüntetését is, de akkor a kormány és az Országgyűlés biztosítson más saját forrást a helyhatóságoknak. Például a jövedelemadó-bevétel egy részének helyben hagyásával.)

2021 végére a megszorítások fenntartása egyébként is teljesen indokolatlan volt, ha elfogadjuk a kormány akkori saját állítását, miszerint dübörgött a gazdaság, s 2022-re is hasonlóan jó teljesítményre számítottak…

Az önkormányzatok terhei viszont évek óta növekedtek, az építőipari árak 2021-re elszálltak, az infláció 5 százalék felett volt (most örülnénk ennyinek), sőt a helyhatóságok számára még magasabb, hiszen az élelmiszerek drágulása nagyobb mértékű volt, márpedig a települések kiadásainak jelentős részét a gyermekétkeztetés teszi ki. (Később lett is ebből fél kifli balhé Kalocsán is)

Ráadásul a minimálbéremeléshez – amihez a kormány részben tehát éppen az önkormányzati nadrágszíjak meghúzásával biztosított volna mozgásteret – nekik is alkalmazkodniuk kellett.

És akkor még a cégekről nem is beszéltünk – ott ugyanis az iparűzési adó csökkentése növeli a társasági adó alapját, ezt az adót pedig az államnak kell utalni – így lesz az önkormányzati forrásból központi.

Folytatom…