Tavaly tavasszal is és idén is megszavaztuk Húsvét előtt a kalocsai nyugdíjasoknak az 5000 Ft pluszjuttatást.

Engedjék meg, hogy most konkrétan csak ezzel az egy kérdéssel foglalkozzam, hiszen a legsérülékenyebb társadalmi csoport az időseké. Beszéljünk végre a valóságról!

Kalocsán is igaz, hogy maguk a nyugdíjasok is egy politikailag lojális csoport a helyi pártok számára, hiszen a 60 éven felettiek mintegy fele a kormánypártot, fele a DK-t támogatja.

Pedig a nélkülözőknek csak körbe kellene nézniük a szomszéd országokban, és máris láthatnák, hogy szinte alig van olyan állam, amely a lehetőségeihez mérten ilyen alacsony szinten tartja a nyugdíjasok és a szociálisan rászorulók ellátását. (Kalocsán konkrétan a legszegényebb putrikból hazaárulózzák a legvehemensebben a nemfideszeseket.)

Szerintem az évtized átverése az az állítás, hogy a nyugdíjak lépést tartanak az inflációval! A nyugdíjak nemcsak reálértékükből vesztenek, hanem a keresetektől is leszakadnak.

Ha valóban lépést tartana az inflációval, akkor 208 ezer helyett 262 ezer forint lett volna tavaly pl. az átlagnyugdíj.

És közben a nyugdíjasok évről évre hitelezik az államot!
Aligha művel ugyanis kegyetlenebb tréfát bárki a nyugdíjasokkal, mint az infláció. Aki a statisztikákat bújja, alig hisz a szemének. Tavaly az év első két hónapjában az átlagos öregségi nyugdíj 208 ezer forint volt, 27 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. Akkor a hivatalos adat a januári, ötszázalékos nyugdíjemelés után 164 ezer forint volt csupán. 2022-ben sem közölt havi adatokat a Központi Statisztikai Hivatal – korábban sem tette –, így nem volt, nem is maradt számszerű nyoma, hogy az év egészében a nyugdíjasok hitelezték a költségvetést, mert járandóságukat mindig utólag emelték fel a várható infláció szintjére!

A 2022 év eleji ötszázalékos emelést nyáron 3,9 százalékos, ősszel újabb 4,5 százalékos korrekció követte; ezzel a nyugdíjak összességében 14 százalékkal nőttek 2022-ben, mert valamennyi emelés az előzőt fejelte meg. Más kérdés, hogy a fogyasztói árak az év egészében átlagosan 15 százalékkal nőttek, a nyugdíjasok fogyasztási szerkezete alapján kalkulált mutató pedig 16 százalékos drágulást jelzett.

2023-ra már kifejezetten sokkoló volt a helyzet: egy év alatt 25 százalékkal lódultak meg az árak, ez állt szemben a 14 százalékkal emelkedő nyugdíjakkal. Ezen szépített valamelyest az őszi nyugdíjprémium és a 13. havi juttatás – 2022-es választások elé időzített – visszahozása. Csakhogy a bónusznak tekinthető prémium a gazdasági növekedés hozamából való egyszeri részesedésként fogható fel, nem épül be a havi nyugdíjba. Így alkotta meg annak idején a Bajnai-kormány, miután a pénzügyi válság idején, kényszerhelyzetben visszavonta a 13. havi nyugdíjat.‼️

Ezt csak tizenhárom évvel később hozta vissza az Orbán-kormány, két menetben: akkor, amikor nyugdíjpolitikája az elviselhetőség határait feszegette, és amikor egy szemvillanásnyi ideig úgy látszott, hogy választási győzelme veszélybe kerülhet.‼️
A bónusz és a plusz egyhavi nyugdíj nem változtat ugyan a nyugdíjemelés törvényi kötelezettségein, azt viszont elfedte, hogy azokat nem tartotta be a kormány; és már nem is először. Ezért mondják a hozzáértők, hogy az évközi korrekción kívül végelszámolásra is szükség volna, és hogy a látszólag kis elcsúszások fölött sem volna szabad szemet hunyni!

„Ha komolyan vesszük a törvényt és a kormány számtalanszor elhangzott kijelentését a nyugdíjak reálértékének a megőrzéséről, akkor 2022. január 1-jei hatállyal, tehát visszamenőlegesen ismételten korrigálni kellett volna a nyugdíjakat.” ( Herczog – Külgazdaság 2023)

Elcsúszások pedig tavaly is voltak. A nyugdíjasok fogyasztását tükröző árindex tavaly 28, idén 27 százalékos emelkedést mutatott, s ezt a nyugdíjemelés mértéke kiegyenlítette, csakhogy ez csupán afféle kegyelmi pillanat volt az inflációs folyamat egyik kitüntetett pontján. A tavalyi éves reál-infláció valahol a 19–20 százalékos sávban volt, és maga alá gyűrte az év elején végrehajtott nyugdíjemelést. Két év alatt összességében több mint 38 százalékkal emelkedett meg a fogyasztói árak szintje. Átlagosan. Mert a nyugdíjasok fogyasztását figyelembe véve a két év alatt bekövetkező infláció közelít a 40 százalékhoz.‼️

A nyugdíjpénztári vagyon 2010-es elkonfiskálásával a nyugdíjasok fölötti gyámkodást is magára vállalta az állam. A tetszetős fogadalom azonban, mely szerint a nyugdíjak lépést tartanak az inflációval, az évtized átverésének bizonyult.‼️

Azt a benyomást kelti, hogy akinek a nyugdíjba vonulásakor nincsenek megélhetési gondjai, annak később sem lesznek. Pedig dehogynem. A régi rendszer – az úgynevezett svájci indexálás – a nyugdíjemelésnél felerészben az inflációt, felerészben a béremelést vette figyelembe, a kettő úgy-ahogy kiegyenlítette egymást, az új viszont kizárólag a fogyasztói árak alakulását követte.

Márpedig a 2008–2009-es pénzügyi válság utáni pangás közepette évekig alig változott az árszínvonal, ugyanakkor a bérek folyamatosan emelkedtek, így a nyugdíjak a keresetekhez képest súlyosan leértékelődtek: 2010 és 2015 között az átlagos öregségi nyugdíj még a nettó bérek 72–75 százaléka között ingadozott, 2020-ban és 2021-ben viszont csupán a keresetek 53–54 százalékát érte el.

A 13. havi nyugdíj visszahozását akkorra időzítette a kormány, amikor – 2022 januárjában – az öregségi nyugdíjak átlaga már a nettó keresetek felét sem adta ki.‼️

Ha az átlagos nyugdíj továbbra is a keresetek 72–74 százalékára rúgna, akkor a 2023 januárjában 240–245 ezer, 2024-ben pedig 262–268 ezer forint lett volna az átlag nyugdíj! És nem pedig 164, illetve 208 ezer! És ez a valóság!‼️

Mindemellett a nyugdíjollót is tovább nyitotta a kormány. Eltörölte a járulékfizetési és a nyugdíjplafont, ezzel megteremtette a milliomos nyugdíjasok vékony rétegét, még jobban leszakítva tőlük a kisnyugdíjasokat.‼️

Így viszont a szűkmarkúság következtében a központi árszabályozás lett a nyugdíjasokat fenyegető tömeges fizetésképtelenség egyik ellenszere tavaly. Az árszínvonal az Eurostat szerint az uniós átlag 64 százaléka volt, jelentős részben a 2014 óta befagyasztott hatósági árak miatt. Reprodukálódott a késői szocializmus képlete: alacsony nyugdíjak, támogatott árak.‼️

Csakhogy ez ma már abszurd feszültséget teremt a költségvetésben: az úgynevezett rezsicsökkentési alap kiadásai (2580 milliárd forint) tavaly meghaladták a nyugdíjkiadások (5555 milliárd) 46 százalékát. Vagyis az energiafogyasztás ártámogatására fordított összegből, durva leegyszerűsítéssel, közel másfélszeresére lehetne emelni valamennyi nyugdíjat.‼️

Más megközelítésben: ártámogatás nélkül minden második háztartásnak 1 millió 600 ezer forintot lehetett volna kiutalni, hogy az energiaszámláját ki tudja fizetni.‼️
Ebben a formában persze az előbbi és az utóbbi is képtelenség, de a torz arányokat jól jellemzi, és azt is mutatja, hogy a rezsicsökkentés konzerválásánál lett volna gazdaságilag értelmesebb és olcsóbb megoldás a rászorulók támogatására.
Bár politikailag kifizetődőbb aligha akadt.

(folytatom)